
Azt hittem van időm (90 nap) pótolni az elmaradást. Hát nem. Mikor megkaptam a papírt hogy fizessem be egy összegben amit kell, teljesen kétségbe estem, leveleztem, hogy az időközben megnövekedett összeget részletekben kifizethessem. El is kezdtem, de néhány hónappal később elvesztettem munkámat. Teljesen kész lettem, mert diákhitel is volt a nyakamon. Hát eljött a pillanat, hogy nem tudtam fizetni. Másfél két évvel később az összeg amit ki kellett fizetnem 170%-ra duzzadt. De kicsengettem nagy nehezen. A diákhitelt is, segítséggel. Hm. Hibáztam, elismerem, még az élet is tett rá egy-két lapáttal. De vajon miért ennyire szigorú és miért érzem úgy hogy zéró tolerancia vonatkozik az elmaradókra, hitelt vissza nem fizetőkre? Spekuláció. Tönkretétel. Kiszipolyozás. Segítséget aligha kapnak, nyögnek, meghalnak, lelkileg, fizikailag, családilag sokan sokan tönkremennek. Fokozottan vonatkozik Magyarország lakosságára. Miért kell hogy így legyen? Adj hangot magadnak!
Csak ezeket tanácsolhatom, mert a saját bőröm vittem a vásárra: bánj tudatosabban a pénzzel, és holmi hóbortokra ne költsd el. Spórolj, takarékoskodj, hogy gondod a megszerzésével ne legyen később és akkor mikor kiesik a bevételi forrás egy időre legyen mihez nyúlni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése